Eredmények Ahmet Yildiz ügyében

A saját édesapja lőtte le Ahmet Yildiz fiatal török meleg mackót, mert az homoszexualitásával „szégyent hozott a családra”. Az ügy, amelynek tárgyalása szeptember elején kezdődött Isztambulban, az üsküdari kerületi bíróságon a tettes távollétében, az első, bíróság elé került homoszexuális „becsületgyilkosság” Törökországban.

A 26 éves fiú éppen másnapi fizikatanári államvizsgájára készült 2008. július 15-én este, amikor elment hazulról kiszellőztetni a fejét és fagyit hozni magának és 44 éves kedvesének, a németországi Kölnben élő, de ugyancsak török származású Ibrahim Cannak. Can egyszercsak több lövést hall, kiszalad, és látja, amint haldokló kedvese autójával hátrafelé nekiütközik a falnak.

Ahmet Yildizre egy másik, elhaladó fekete autóból adtak le több lövést. Szemtanúk az apára, Yahya Yildizre illő személyleírást adtak a gyilkosról, ráadásul a mobilhívások nyomonkövetése is igazolta a gyanút. A 49 éves apa szökésben van, legutóbb Irakból fogták mobiltelefonjának jelét. A gyilkosság családi háttérére utalt az is, hogy a hozzátartozók szokatlanul hosszú ideig megtagadták a holttest átvételét a hullaháztól.

A török rendőrség eleinte megpróbálta eltussolni, elbagatellizálni az ügyet; a koronatanút, a lövöldözésben megsérült nőt, egy szomszédos kávéház tulajdonosnőjét megfenyegették, hogy ne üsse bele az orrát az ügybe, ha jót akar. Mivel nem volt hajlandó hallgatni, később rálőttek az ő üzletére is.

A török rendőrség végül emberi jogi aktivisták erőteljes követelésére, az igazságszolgáltatás érdekében indult nemzetközi kampány nyomán göngyölítették fel az ügyet, bár Ahmet meleg élettársa „nem vár sokat” a bíróságtól. Ibrahim Can szerint a bájos medvebocs még ma is élne, ha a hatóságok komolyan veszik a feljelentést, amelyet a családja ellen tettek halálos fenyegetések miatt.

A Törökország délkeleti részéből származó kurd család ugyanis képtelen volt elviselni a fiú nyíltan vállalt homoszexualitását, nemzetközi melegjogi tevékenységét (2007-ben San Franciscóban ő képviselte Törökországot egy melegkonferencián).

A biztosítékot az verte ki végképp, amikor nyíltan a családja elé tárta kapcsolatát a Kölnben élő Ibrahim Cannal. A szülők szerették volna orvos által „kigyógyíttatni” Ahmetet a homoszexualitásból, egy időre rokonok „felügyelete” alá helyezték, telefonon gyalázták, halállal fenyegették.

Nem sokkal halála előtt Ahmet Yildiz internetes fórumokon még arra biztatott más török melegeket, hogy hagyjanak fel az alakoskodással és büszkén vállalják valódi énjüket. Részletesen leírta saját harcát is maradi szüleivel. „Igen, büszke vagyok arra, hogy megszabadultam a hazugsától. De tudnotok kell, hogy kemény csatát kell megvívnotok, és ne bújjatok elő, ha úgy gondoljátok, hogy a családotok nem fogadna el”.

A kegyetlen gyilkosság után a hatóságok tétlensége láttán nemzetközi kampány indult annak érdekében, hogy szolgáltatássanak igazságot a szülei által eltaszított, sőt megölt fiúnak. Az interneten „Ahmet Yildiz is My Family” néven emlékhonlap létesült a részvétnyilvánítások és az igazságtétel kikövetelése céljából. A 26 évesen saját szülei által halálba küldött Ahmet Yildiz tragédiája az elvakult homofób gyűlölet nemzetközi jelképévé vált.

Az ügyészségi vizsgálat megállapította, a fiatal macit saját édesapja „vadászta le”, aki 1000 kilométert utazott, hogy agyonlője fiát Isztambul egyik régi negyedében. Szociológusok szerint ez volt az első olyan, nyilvánosságra került eset, amelyben egy homoszexuálist öltek meg „a család becsületének védelmében”.

Az áldozat egyik unokatestvére, Ahmet Kaya szerint Ahmet Yildiz egy mélyen vallásos és tehetős sanliurfai (Délkelet-Törökország) kurd család egyetlen fia volt. A fiú, aki jeles fizikahallgató volt és tanárnak készült, évfolyamtársait korrepetálta, hogy többletjövedelemhez jusson független életviteléhez. A másság nyílt felvállalása a patriarchális törzsi családban a vallási és családi becsület megsértésének netovábbjának számított, még akkor is, ha szülei imádták.

Az unokatestvér szerint az apa azt követelte Ahmettől, hogy térjen vissza falujába és orvossal vagy pappal „gyógyíttassa ki magát” homoszexualitásából, nősüljön meg, de Ahmet nemet mondott. „Ahmet minden másnál jobban szerette a családját, és gyötrődött, hogy fájdalmat okoz nekik, de végül úgy döntött, hogy marad az, aki”.

A család becsületén foltot ejtő lányok megölésének a törzsi hagyományokhoz ragaszkodó kurd családok rendszerint nagy nyilvánosságot adnak, hogy mindenkinek értésére adják, sikerült lemosni a szégyent. A homoszexualitás miatt elkövetett becsületgyilkosságok azonban láthatatlanok maradnak, mert a homoszexualitás a legvégső tabu, nemcsak a családra hoz szégyent, de kihívást intéz a férfiidentitás koncepciója ellen is, amelyen pedig a helyi közösség szerkezete alapul.

A hatter.hu cikkei nyomán.